2. Rész Koncert

2. Rész Koncert

*Nadia szemszöge
Elérkezett a koncert napja. Egész este nem tudtam aludni, annyira izgultam, ebből következik, hogy elaludtam.
- Ébresztőőő! - kiáltotta Esther.
- Mi? Mi történt?
- Elaludtál... - közölte a legtermészetesebb hangon.
- Jézusom...Mennyi az idő?
- Délután három óra.
- Akkor még van idő... - mondtam és készem álltam, hogy vissza húzzam a fejemre a takarót.
- Nem, nem! Lejössz és segítesz nekem sütit sütni!
Nehezen, de kivánszorogtam az ágyamból. Lesiettem a konyhába (már amennyire egy frissen ébredtnek lehetséges) és előhalásztam azokat az eszközöket, amik a sütéshez kellenek. Szépen, lassan a többiek is csatlakoztak hozzám és együtt kezdtünk el sütni. A terv mézeskalács volt, de, hogy nem az sült ki belőle, az egészen biztos. Mindegy. A lényeg, hogy ehető volt. Amikor megettük, Cass és én felmentünk elkészülni. Mit is mondhatnék, életemben nem izgultam még ennyire. Hirtelen még ruhát sem tudtam választani.

*Cassadee szemszöge
- Túl csicsás, á, ez nem odaillő...talán ez? - forgattam a ruhákat a kezemben.
- Szerintem édes mindegy, hogy mit veszel fel. Nem azt fogják nézni... - mondta Halston és rádőlt az ágyára.
Elképedve meredtem rá.
- Ezt csak azért mondod, mert a te ruháidat kérem kölcsön?
- Nem...Na, válassz ki valamit, én elmegyek a tesódért.
- Okés!
Még egy ideig vacakoltam, majd kiválasztottam ezt:

"Azt hiszem, én készen állok!" Mondtam magamba és átmentem Nad-hez, segíteni neki.
- Hé! Kell valamiben segíteni? - nyitottam be kopogás nélkül.
- Nem! Már meg van amit kerestem! - fordult felém Nadia.
Wow!

- Indulhatunk? - lépett be apa a szobánkba.
Még be sem fejezte a kérdést, mi már rohantunk le, a kocsihoz.
- Apa! - kiáltottam. - Igyekezz! Gyerünk! Égjen a zsír!
Apa maratonfutóként ért oda a kocsihoz. Bepattant, tövig nyomta a gázpedált.

*Nadia szemszöge
Röpke 15 perc alatt odaértünk a koncertre. Hatalmas tömeg volt, már csak kint is. Oda mentünk az egyik biztonsági őrhöz. Felmutattuk a kártyánkat, mire az őr intett egy másiknak, hogy lépjen a helyébe majd elkísért minket a színpad mögé. Ott egy kisebb csoport állt, valószínűleg nekik is VIP jegyük volt. Még volt 10 perc a koncertig, úgyhogy szabadon járkálhattunk. Szinte mindenkinek (beleértve Cass-t is) az volt az elsődleges célja, hogy megtalálja a One Directiont. Nekem az első dolgom nem ez volt. Hanem az, hogy eltévedjek...
- E...elnézést! Meg tudná mondani, hogy merre... - fordultam egy ember felé, aki látszólag ismerte a helyzetet.
- Maga meg mit keres itt? Nem szabadna itt lennie...
- Bo...bocsánat! - dadogtam. - Eltévedtem.
- Eltévedtél? - hallottam meg egy hangot magam mögött.
Ezt a bársonyos hangot bárhol felismerném. Tettem a testem körül egy 90°-os fordulatot. Liam Payne állt előttem életnagyságba.
- El... - ennyit tudtam kinyögni, ugyanis a következő pillanatban csatlakozott hozzá az együttes többi tagja.
- Szegény! - mondta Harry. - Gyere, megmutatjuk, hogy hol vannak a többiek!
Rákvörös lettem, de hagytam, hogy Zayn és Niall két oldalról közre fogjanak és elkísérjenek a többiekhez. Jaj istenem! Láttátok volna a többi lány arcát! Ilyen féltékeny fejeket még életemben nem láttam. A fiúk elmagyaráztak mindent, válaszoltak a kérdéseinkre.
- Rendben, utolsó kérdés...Igen, eltévedt lány? - kérdezte egy kis iróniával a hangjában Louis.
- Hogy hívnak? - tette fel a kérdést Zayn.
- Nadia...
- A kérdés pedig? - sürgetett Harry.
- Nézzétek, sokat olvasok rólatok a médiában...És vannak pletykák, de én most így tőletek szeretném hallani...Kinek van barátnője?
A fiúk felsóhajtottak.
- Nekem, meg Harry-nek - vigyorgott Niall. - Most pedig mennünk kell! Helyezzétek magatokat kényelembe, a buli mindjárt kezdődik!
- Haver, ez nagyon gáz volt! - verte tarkón Liam Niall-t.
Mindenki elindult a VIP székéhez, kivéve engem és Cass-t.
- Hogy...hogy találtad meg őket?
- Inkább ők találtak meg engem.
- De...hogy?
És akkor elmeséltem neki mindent legalább háromszor.
- Hű!
- Hü, hű! Most már üljünk le!
Elkezdődött a koncert. Az első dal a What Makes You Beautiful volt. Mint ne mondjak, végig táncoltuk az egészet. A fiúk néha odajöttek hozzánk és lepacsiztak velünk, de semmi extra nem volt. Egészen egy bizonyos számig.
- Na emberek, ki szeretne kijönni hozzánk?
Mindenki felemelte a kezét, kivéve én. Cass rám nézett.
- Emeld már fel a kezed!
- Nem!
- De! - mondta és a karomat a levegőbe tolta.
- Jézusom! Mi vagy te? Pankrátor?
- Ó, hogy is hívják? - kérdezte magától Niall.
- Nadia! - kiáltott fel Zayn. - Akkor gyere ide légyszíves!
A szívem kalapálni kezdett, ahogy ráléptem a színpadra. Rajtam kívül még négy lányt választottak ki, köztük Cass-t. Oda sétáltam Harry mellé, aki leültetett maga mellé.
- Melyik dalt szeretnétek hallani? - kérdezték egyszerre.
- Legyen a Kiss You! - kiáltotta egy lány.
Mindenki bólintott, mire a fiúk bele kezdtek az éneklésbe.Oké...normális esetben elájultam volna, de mivel Harry megfogta a kezem, ezt nem tehettem meg, mert őt is magammal rántottam volna. Amikor vége lett a koncertnek, minden VIP-s hátra vándorolt a fiúkhoz, hogy képeket készítsenek velük. Elsőként Liam-hez mentem.
- Szia! Csinálsz velem egy képet?
- Persze! - mondta és átfogta a derekam.
Ugyanígy tettem a többiekkel is, majd mikor ennek is vége volt, szomorúan ballagtunk ki a stadion ajtaján. Apa már várt minket.
- Na, milyen volt?
- Eszméletlen jó!
- Komolyan?
- Nem! - nevettem.
- Mehetünk?
- Aha!

1. Rész A meglepetés

*Nadia szemszöge

A nevem Nadia Schmidt és 17 éves vagyok. Londonban élek, nevelőszülőknél. Nem mondom azt, hogy rossz sorsom van, ugyanis Esther és Fred (a nevelő szüleim) kedvesek hozzám. Nem vagyunk szegények, de gazdagnak sem mondhatom magunkat. Már lassan 3 éve vagyok Directioner. Nevelőanyám nem nagyon díjazza, szerinte túl nagy vagyok már ehhez és inkább példát kellene mutatnom a hét testvéremnek. Egyetlen egy közülük ugyan úgy szereti a 1D-t mint én, ő pedig nem más mint Cassadee Schmidt, egy idős velem. Ő az egyetlen a családban, akit nem adoptáltak. Ma van karácsony napja. Mindenki díszíti a fát. 

- Nadia! Vedd el az öcsédtől azokat a díszeket! Még eltöri! - kiabált Fred.

- Oké! Jos, add ide szépen! - kiáltottam rá a nálam 7 évvel fiatalabb Jos-ra, aki direkt elfutott előlem.

Őrült kergetőzésbe kezdtünk. 5 perc után aztán sikerült elkapnom. Már mindenki nagyon várja az estét. Én személy szerint írtam egy listát, hogy mit szeretnék, amin csak egyetlen egy dolog szerepelt: Elmenni a jövőhéti One Direction koncertre. De minek áltatom magam...úgysem engednek el...

- Na jó gyerekek! - törte meg az álmodozásomat Halston, a nővérem. 

Ő volt a legidősebb a családban. Olyan számomra, mintha a második anyám lenne. 

- Menjetek fel a szobátokba és estig ki se gyertek! - kiáltotta egy mosollyal az arcán. 

- Mennyire este? - kérdezte Daniel, szintén az öcsém.

- 8-9 óra.

- De addig még van 5 óra!

- Igen. És? 

A többiek elhallgattak, és felmentek a szobába. Mi (Cass, Halston, én) elkezdtük készíteni a vacsorát. Hamar elrepült az idő és a többiek szépen, lassan elkezdtek szállingózni lefelé. Gyorsan megterítettem, majd asztalhoz ültünk. Miután végeztünk, segítettem a tesóimnak kirakni a kandallóra a piros csizmáikat. Nálunk ez egy szokássá vált, hogy amíg a gyerekek alszanak "Santa Claus" cukrot és édességet rak a csizmákba. Éppen fel akartam menni a szobámba, amikor megláttam, hogy Jos ül a lépcsőn egy távcsővel a kezében.
- Hát te? Miért nem mész fel aludni?
- Á, az alvás a hülyéknek való! Én inkább megnézem a mikulást!
Sóhajtottam egyet. Mindig bealszik, mire visszajövünk ajándékokat pakolni és ez idén sem lesz másképp. Egy kicsit vártunk, amíg mindenki elcsendesedett, majd Cassadee, Halston és én lementünk segíteni elhelyezni az ajándékokat a fa alatt. Nekem kétszer kellett fordulnom, ugyanis, jóslatom beigazolódott, miszerint Jos a lépcsőn elterülve húzta a lóbőrt. Vissza vittem a szobájába és lefektettem aludni. Mire visszaértem, már majdnem mindegyik ajándékot elhelyezték. Oda nyúltam egy dobozhoz és megláttam rajta a nevem. Körbenéztem, mindenki el volt foglalva valamivel, ezért megrázogattam. Egy nagy tárgy volt benne...vagy egy nagyon pici, nagy dobozba rejtve...mondjuk egy jegy! Hirtelen ellenállhatatlan érzés fogott el, hogy kinyissam és megnézzem a tartalmát. Odanyúltam a tetejéhez, de nővérem rácsapott a kezemre.

- Nem, nem! Még nem bonthatod ki! - mondta Halston.

- Jó, jó! - ült ki egy halvány mosoly az arcomra.
Azért, nem úgy nézett ki az ajándék, mint egy jegy a One Direction koncertre...

- Mi a baj? - súgta oda Cass.

- Semmi - mondtam.

Ugyan! Mennyi esélye lett volna annak, hogy anyuék meg tudják nekem venni a jegyet, amikor annyi rajongó van itt Londonban, mint égen a csillag?

*Halston szemszöge
Miután végeztünk az ajándékok kipakolásával, a két lány is felment a szobájába. Oda mentem anyáékhoz és lehuppantam melléjük.
- Majdnem rájött! - fújtam ki magam.

- Nad?
- Aha! Még szerencse, hogy nem hagytam, hogy kibontsa! Szerintetek örülni fog neki?
- Mindenképpen!
Egy bátorító mosolyt villantottak rám, majd felálltam és odamentem a fához. Óvatosan kibontottam Nadia ajándékát. Majd újra becsomagolom, nem lényeg. Eleve az ajándékot anya és apa vette. Csak annyit mondtak, hogy drága és nagyon nagy ajándék. Volt egy sejtésem, hogy mi az. Amikor felnyitottam a doboz fedelét, hirtelen elkerekedett a szemem. Gyorsan vissza csomagoltam, majd vigyorogva felvágtattam a lépcsőn, be a szobámba.

*Cassadee szemszöge
Nadia és én a szobánk felé vettük az irányt. Mind a ketten lehuppantunk az ágyra.
- Te mit kértél? - szegeztem neki a kérdést.
- Szerinted? - kérdezett vissza.
- Ugyan azt mint én?
- Én nem tudom, hogy te mit kértél! - nevetett fel.
- Hát...jegyet...a koncertre - suttogtam, mintha ez a világ legnagyobb  titka lenne.
- Akkor egyet kértünk! - mosolygott. - Te...én nagyon álmos vagyok! - ásított.
- Én is...lehet, hogy aludni kellene egy kicsit...
- De mi van, ha lemaradunk róla? - kérdezte.
- Nem fogunk! Tuti felébresztenek minket! - nyugtattam.
Mindketten rádőltünk az ágyra és megpróbáltunk elaludni. Nadia-nak ment, nekem nem annyira...Végül engem is elnyomott az álom.

*Nadia szemszöge
Kopogtatásra ébredtem. Cass még aludt, a nap pedig megvilágította az arcom.
- Tessék! - kiáltottam.
- Esther vagyok! Gyertek le! Már mindenki bontogatja az ajándékot!
Összenéztünk Cass-el és lerohantunk a nappaliba.

Majdnem fellöktük egymást, amikor kipréseltük magunkat az ajtón. Vadállatként vetettük magunkat az ajándékra. Mély levegőt vettem és kinyitottam a kicsomagolt dobozt. Gyerünk...gyerünk...Mi a...
- Egy fényképezőgép?... - kérdeztem óriási csalódottsággal a hangomban.
- Egy kockás ing? - hallottam meg Cass hangját is.
- Nézzétek meg jobban! - vigyorgott fülig érő mosollyal Fred.
Itt már úgy viselkedtünk mint egy őrült. Kihalásztam a fényképezőgépet és a papírjait, aztán megpillantottam életem ajándékát. Egy jegy a One Direction koncertre! Ráadásul VIP! Valószínűleg Cass is azt kapott, mivel egyszerre sikítottunk fel. Odarohantam nevelő szüleimhez és megöleltem őket.
- Hogy sikerült megszereznetek?
- Nos, bár ez kulissza titok, van egy nagyon jó ismerősöm, aki képes még a csillagokat is lehozni az égről...Tőle vettem, akciósan.
- Értem. Köszönöm!
- Egy feltétellel mehettek el a koncertre! - mondta Esther. - Vigyáztok egymásra, nem mentek el egymás mellől, nem isztok bontott üvegű italba...
- Jó, jó!
- Akkor, most mi jövünk! - mondta Fred.
Kibontották az ajándékaikat. Nálunk a családban mindenki vesz mindenkinek ajándékot. Jos-tól egy órát kaptam, Anne-tól (húgom) egy fekete cicagatyát, Axel-től (öcsém) és Daniel-től közös ajándékként, egy Mp3-at, Cassadee-től hajvasalót, Halston, anya és apa ajándéka meg ugye a jegy volt. Miután kiéltük magunkat, jó pár karácsonyi filmet megnéztünk, majd elmentünk aludni. El sem hiszem, hogy jövőhéten VIP ként mehetek el a kedvenc bandám koncertére! Komolyan azon gondolkoztam, hogy a jeggyel a kezemben alszom el, de letettem róla, mert féltem, hogy elhagyom. A szemhéjam lecsukódott és pár másodperc múlva elaludtam.

Szereplők :)

1. Nadia Schmidt

2. Cassadee Schmidt

3. Zayn Malik 

4. Harry Styles

5. Liam Payne

6. Louis Tomlinson

7. Niall Horan